A kastély története

Elárulunk egy titkot, amelyet alkalmanként az idelátogatókkal is megosztunk. A kastély, amelyet tartózkodásotok alatt élvezhettek, valójában egy modern kastély, még ha a múlt században épült is. E ház alapkövét, ugyanis a múlt század végén, 1992-ben helyezték el. Sobornak a történelemben nem volt kastélya. A kommunizmus előtti időkben mindig a szomszédos egyedi uradalomhoz tartozott, ott is volt a uradalom központja. Festetics-Battyhány-Stern kastély.

Honnan ismerős a Sobor név? Ismerős lehet a népdalból, amikor a sobri kutat említik, de még híresebbé Sobri Jóska tette. A híres betyárvezér apja itt a Pagonyban őrizte az uradalmi kondát, innen ered a ragadványnév. Árulkodó jel, ha valakivel beszélnek és a sobori helyett sobrit mond, ő valószínűleg született sobri.

A régi, történelmi kastélyok sorából kilógunk. Ezekre mi magunk is úgy tekintünk, mint az épített örökségünk legszebb ékköveire, mint távoli viszonyítási pontokra. Amit viszont bátran jelentek ki, hogy egyazon szenvedély hajtott bennünket is e ház építésekor, mint ami a régi kastélyok építőit vagy építtetőit. Ez a ház, az igényességre törekvéssel és a részletek iránti elkötelezettséggel a különféle építészeti korszakokból kiragadott elemek ötvözésével és a modern funkció szem előtt tartásával nyerte el mai állapotát.

Hogyan kezdődött? A történetünk tele van szenvedéllyel, vízióval, emberi erővel, és valami nagyon magyar örökséggel is — ahol a múlt meséi, a személyes sors és a táj szeretete összefonódnak. Ez a ház téglából épült, amelynek kötőanyaga a szeretet. A végeredmény pedig nem egyszerűen egy épület, hanem egy álomból lett otthon. Egy élő és tovább szövődő történet.

„Ahol a mesék valóra váltak”

Van, hogy egy épület nemcsak tervrajzokból, hanem gyermekkori álmokból épül. Olyan álmokból, amelyek régi történetekből, családi anekdotákból, és egy letűnt kor hangulatából táplálkoznak. A sobori kastély ilyen hely: nemesi ősök emléke, fertődi kastélyiskolás évek romantikája, és egy fiatal vállalkozó szenvedélyes víziója szőtte ezeket egybe.

Ő — Dudits Gábor — akinek hite és elszántsága a rendszerváltás idején szárnyat kapott, és aki nemcsak álmodni mert egy nagyot, hanem meg is valósította az álmát: egy kastélyt épített ott, ahonnan mások elköltöztek. Mit akartok ott az Isten háta mögött!? Mondogatták sokan…

Dudits Gábor, Dr. Dudits Dénes agrármérnök, közgazdász tanár és Salfai Szita Judit tanárnő 5. gyermekeként jött a világra 1957-ben. Középiskolai tanulmányait Magyar Állami Kertészeti Középiskolában Eszterházán – a mai Fertődön végezte. A technikum elvégzése után számos üzleti próbálkozás után Győr-Révfaluban kocsmát nyit és ezzel elindítja máig működő vendéglátóipari vállalkozását. Soboron lelt otthonra, 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan részt vesz az üzletei működtetésében.

A számos vélt, vagy valós családi kapcsolat; a történelem színpadán megfordult Duditsokkal, a család származását, a rokonságot folyamatosan kutató apa történetei hatással voltak a gyermek képzeletére. A régi családi anekdotákban felsejlik az orehovicai Dudits várkastély képe az 1500-as évekből vagy a velencei Sbardellatti család, esetleg Dudith András, a kiátkozott nagy humanista. A palásti csatában 1533-ban elesett utolsó magyar főpap, Dudits János Ágoston. Dudits Andor historikus témájú festményeinek világa mind-mind hatással lehettek a fiatal Gáborra. A szocializmus szürkeségében az Apa üzenete: Merj álmodni!

De az álom és Sobor között a kapcsolatot egy nő: Édesanyám teremtette meg. És mennyire igaz a mondás „cherchez la femme” – keresd a nőt! Hiszen a szerelem marasztalta Soboron: 1979-ben „Péterpálkor” a sobri búcsúban találtak egymásra. Egy sobri lánnyal kötött életre szóló szövetséget, és ebből a szerelemből nem csupán 3 gyermek, de megszületett ez a ház is.

„A szándék mögött – kor, érzések, lehetőségek”

Ha a sobori kastély megszületését nézzük, nemcsak egy ember álmát látjuk, hanem egy korszak lenyomatát is. A rendszerváltás után sokan az elfeledett szépség, a személyes történetek, a gyökerek keresése miatt is fordultak vissza a múlt felé. Apánk ebben a házban ezt a színesebb, árnyaltabb világot igyekezett visszaidézni.

A nosztalgia mellett ott volt az ébredő üzleti érzék is. Az új, szabad világban megjelent a lehetőség: a turizmus éledezett, érkeztek a külföldi vendégek, a belföldi piac is erőre kapott. A vidék felértékelődése látszott a távolban. Egy ilyen hely létrehozása így nemcsak szívből, de józan fejjel is támogatható döntés volt.

És persze ott volt az önkifejezés igénye is. Egy kastély – még ha modern is – életmű. Valami, amiben benne van az ember keze nyoma, ízlése, világszemlélete. Valami, ami túlmutat a napi célokon, akár egy ember életén. Ahol a szabadságban megmutatkozhatott, valaki mit gondol szépről, otthonról, értékről. Ez a ház tehát több, mint egy épület. Egyszerre emlék, lehetőség és üzenet. Egy kor, egy család, egy álom lenyomata.

A megvalósulás

És hogy a vágy kézzelfogható formát ölthessen, kellettek azok az emberek is, akik a megálmodott gondolatokat valósággá tették. Az épület Sándor János tervei alapján, Horváth Mihály kőművesmester keze munkája nyomán és Holzhammer Sándor kivitelezésében született meg. Ők voltak azok, akik a gondolatból téglát, az elképzelésből formát, az álomból épületet teremtettek.

Stílus és karakter – Parasztbarokk alapokon

A sobori kastély fő épülete eredetileg a magyar vidéki építészet talán legelterjedtebb stílusában épült, amely a parasztbarokk. Ez a stílus a 18–19. század fordulóján terjedt el Magyarországon, és különösen a Nyugat-Dunántúlon volt jellemző. Lényege, hogy a barokk formaelemek – a díszes homlokzatok, íves nyílások, oromzatok – egyszerűsített, rusztikus formában jelentek meg a falusi környezetben. Így született meg az a báj, ami egyszerre nemes és otthonos, ünnepélyes és földközeli.

Mitől szép? Attól, hogy arányos, emberléptékű, „lélegző” — egyszerre hordoz múltat, vidéki hangulatot és kézműves karaktert.

Ez az alapstílus máig érződik a kastély fő tömegén: a díszítettség mértéktartó, a formák harmóniája nyugalmat sugároz, a lépték emberközeli marad. Mégis, az elmúlt évtizedek építkezései és fejlesztései nyomán a kastély és környezete túlnőtt az eredeti stíluskereteken. Mára az egész épületegyüttes egyfajta eklektikus harmóniává vált.

Az eklektika – azaz „válogatás” – az építészetben nem csak egy konkrét stílus, hanem egy szemléletmód. A lényege az, hogy különböző korszakok, stílusok, anyagok és formák elemei kerülnek egymás mellé úgy, hogy a végeredmény mégis összhangot alkot. Nem új stílust alkot, hanem a múltat „idézi meg” modern céllal. Ez a tudatos sokszínűség lett Sobor egyik ismertetője.

A különböző korszakokból és hangulatokból inspirálódó részletek – a régi parasztbarokk gerendák, a toszkán ihletésű udvarrész, a modern funkciót hordozó terek vagy akár az újraértelmezett kerti elemek – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az épület ne csak egy építészeti stílust tükrözzön, hanem egy életszemléletet is. Azt, hogy a múlt értékeit megőrizni és a jövőbe illeszteni nem ellentmondás, hanem lehetőség.

Sobor így lett élő stílus-kereszteződés, ahol nem kell választani a hagyomány és a jelen között – mert itt a kettő természetesen van együtt. Sobor egy múltidéző szemlélettel készült modern kori historizáló kastély.

Az utóbbi évtized

Az építtető halálát követően fia Gábor, felesége Dóra és három gyermekük az özvegy Mártával szövik tovább a ház történetét. 2013-as Soborra költözésüket követően a kastély és a birtok bővítését ugyanazzal a szenvedéllyel folytatják mint a munkát elkezdő elődök. A mintegy 170 hektáros birtokon kíméletes erdőgazdálkodás és bio szántóföldi növénytermesztés folyik. Legfrissebb kísérletük a szolgáltatásaink bővítésére egy 6. éves nyári szarvasgomba ültetvény, amelynek termőre fordulásáért dolgozunk.